Végzetem

♥ Végzetem ♥

Szőke hajába belekap a szél,
Kék szemeiben vad tűz él.
Ránézek: szívem nagyot dobban,
S térdem e szépségtől megroggyan.

Karjait lágyan körém fonja,
Ezzel figyelmem minden másról elvonja.
Számomra a külvilág megszűnt már
Ettől boldogabb nem is lehetnék már.

Lassan vállára hajtom fejem,
Remélem mindig itt lesz velem!
S van egy olyan érzetem
Hogy nem más Ő, mint az én végzetem...