Teardrops - Könnycseppek

Éééés TAPS!! Végre itt van az új novella, Harry-vel! Kellemes olvasást mindenkinek, remélem tetszeni fog! A kérésem az lenne, hogy a novella végén értékeljétek a novellát, és akár kommizhattok is, mert ebből fogom látni, hogy érdemes e koptatnom Tomókám billentyűit... (Igen, a laptopomat Tomónak hívják...xD)

Na akkor én már itt sem vagyok. Legyetek rosszak!

Wendy...

Teardrops - Könnycseppek

 Elegem van mindenkiből. Csak rohantam a sötét utcán, már azt sem tudom, merre. Végül egy hídnál kötöttem ki, amely a város határában áll. Hirtelen ötlettől vezérelve elindultam a korlát felé, majd megálltam előtte. Már átvetettem mindkét lábamat rajta, mikor egy halk, mély hangot hallottam a hátam mögül:

- Kérlek, ne tedd ezt!- ijedten kaptam hátra a fejemet.

- Ki vagy te?- kérdeztem remegő hangon a tőlem kb. 10 méterre álló alaktól.

- A nevem Harry.- lassan indult el felém, mire pulzusom egyre gyorsabb lett.

- Ne gyere közelebb- kiáltottam rá remegő hangon.

- Jól van, jól van!- csitítgatott maga elé emelt kézzel, majd újra megszólalt:

- Mi bánt ennyire, hogy véget akarsz vetni az életednek?

Csak a sötét vízfelszínt kémleltem, majd vonakodva válaszoltam:

- Minden… Hogy senki sem szeret engem, hogy nem vagyok jó semmire,hogy mindent csak elrontani tudok!- a végén már megállíthatatlanul folytak a könnyeim. Észre se vettem, hogy Harry idő közben mögém lépett. Arra eszméltem, hogy átnyúlt a nem túl magas korlát felett, átkarolt a hónom alatt és visszahúzott. Miközben ezt tette, halkan sikkantottam egyet ijedtemben. Letett a korlát előtti betonra és letérdelt elém.

- Semmi sem elég jó indok arra, hogy egy ilyen gyönyörű lány, mint te véget vessen az életének.- beszéd közben leereszkedett mellém, az ölébe húzott és ringatott, mintha csak egy síró gyermek lennék. Nem bírtam ellenállni és hozzábújtam. Mélyen beszippantottam érzékien férfias illatát és némiképp lenyugodtam. Különös, hogy nem féltem Tőle. Sőt! Úgy éreztem, hogy Ő egy angyal, aki csak azért szállt le a Földre, hogy engem megmentsen. Vettem a bátorságot és felnéztem rá. A holdfényben tökéletesen szemre tudtam venni: zölden csillogó szemek, göndör haj, a fekete póló alól kirajzolódó izmok. Elállt tőle a lélegzetem, annyira helyes pasi. Mélázásomat Harry szakította meg:

- Te már tudod a nevemet, de én a tiédet még nem. Szóval hogy hívnak?- kérdezte lágyan mosolyogva.

- Mira vagyok- feleltem kissé megszeppenve.

- Nos Mira. Nem engedem, hogy kárt tegyél magadban. Mostantól én vigyázok rád.- mondta, s közben egyre közeledett hozzám. Lehunytam a szemem, majd megéreztem ajkait az enyéimen. Lágyan és érzékien csókolt, amitől teljesen elvesztettem a józan eszem. Hajába túrtam mindkét kezemmel, s kétségbeesetten simultam erős testéhez. Mikor elváltak ajkaink, kábán néztem fel rá.

- Most már biztonságban vagy.- szólt egy észveszejtő mosoly kíséretében, s én hittem neki… Feltétel nélkül… Örökké…

~ Vége ~