"Liam az egyik legjobb haverod. Tél van, a hóban hógolyóztok és hóembert építetek. Miközben Liam a hóember szén szemeit illeszti a helyére, te az egyik fa mögé bújsz, leguggolva hógolyót gyúrsz és felegyenesedsz. Kinézel a fa takarásából és akcióba lendülsz. Liam pont háttal áll neked és mivel nagyon belemélyed a munkába, nem is veszi észre, hogy eltűntél. Huncut mosoly kíséretében engeded útjára a hógolyót, ami épp tarkón találja a gyanútlan fiút. Gyorsan visszabújsz a fa mögé. Kuncogásod közepette észre sem veszed, hogy Liam rád talált a búvóhelyeden. Mire észbe kapsz, már késő és Liam hógolyózápora arcon talál. Nevetve-fulladozva rohansz a büntetés elkerülésének reményében, de Liam szorosan a nyomodban van.
-
Úgy is elkaplak! – hallod hangján az elfojtott
nevetést. Hátrafordulva ráöltöd a nyelved, majd a következő pillanatban
megcsúszol és nagyot zakózol a csúszós földön. Szerencsétlenségedre Liam
felbotlik egy kisebb kupac hóban és rajtad landol. Arcotok csak pár centire van
egymástól. Mélyen egymás szemeibe néztek, amitől pulzusod az egekbe szökik,
hisz már rég óta többet éreztél puszta barátságnál iránta.
-
El kell mondanom valamit. - nyelt nagyot. –Beléd
szerettem!- elmosolyodtál, mire furán nézett rád.
-
Én is beléd szerettem- vallod be, majd Liam átfogja a
derekadat és szenvedélyesen megcsókol. Attól a naptól kezdve már nem csak
barátok, hanem egy pár vagytok…"
~VÉGE~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése