A tél ölelése

Itt is az első ajándékom nektek karácsonyra, ami nem más, mint egy Louis-s novella!! Boldog karácsonyt 1D fanok! Fogadjátok szeretettel:

A Tél ölelése

- Ébredj, Jessy! Karácsony van!- sipított idegesítően húgom a fülembe. Fejemre húztam morgás közben a párnámat, de Heli kitépte azt a kezemből.

- Gyere már, te lusta lajhár! Nézzük meg, mi van a fa alatt!

- Jó, csak először öltözzünk fel.- ültem fel megadóan, majd kinyújtóztam, kiszálltam a jó meleg ágyikómból és a ruhásszekrényem felé vettem az irányt. Miután felöltöztem, Heli szobájába masíroztam.

- Kész vagy, törpi?- kérdeztem, miközben összekócoltam a haját.

- Persze! Már tök kíváncsi vagyok! – dörzsölte össze kezeit izgatottan.

- Remélem megkapom a One Direction-ös könyvet, amit már nagyon szerettem volna!- Húgom nagy One Direction rajongó. Sajnos. Reggeltől estig csak az 1D-ről beszél, 1D-t hallgat, 1D-vel van a szobája kitapétázva. Szóval számára a One Direction jelenti a világot, ami néha már az agyamra megy.

- Na gyere, nézzük meg, megkaptad e a könyvet. – sóhajtottam és a nappali felé kezdtem terelni Helit, ahova minden évben állítjuk a fát. Apa és anya huncut mosollyal az arcukon fogadtak a nappali ajtaja előtt. Különös… Miért csukták be az ajtót, hisz sohasem szokták? Összehúzott szemekkel néztem rájuk.

- Sziasztok! Mi ez?- mutattam a zárt ajtóra.

- Boldog karácsonyt!- szólaltak meg egyszerre és apa kinyitotta előttünk az ajtót. Kíváncsian léptem be nyomomban az izgatottságtól ugráló húgommal. Először nem vettem észre semmi szokatlant. Az ablak előtt díszelgett a hatalmas kék-ezüst díszekbe burkolt karácsonyfa, alatta nagy halmokban álltak a gyönyörűen becsomagolt ajándékok. Elindultam a fa felé és amikor körülbelül félúton jártam, nagy ordítást hallottam.

- Hahóóó!! Boldog karácsonyt!- ijedtemben majdnem felvisítottam. A hangok irányába fordultam és leesett az állam. Öt fiú állt nem messze tőlem télapósapiban, millió wattos mosollyal.

- ÁÁÁ!!!- sikította Heli és engem félre lökve a fiúkhoz sietett.

- Nem hiszem el!!! A One Direction itt van nálunk!!! ÁÁÁ!!!- én a fülemre tapasztottam a kezeimet.

- Sziasztok! Mi vagyunk a One Direction- harsogták, majd Liam kezdett beszélni:

- Azért jöttünk, hogy személyesen adjuk oda ezt a könyvet Helinek.- Heli majd kiugrott a bőréből.

- Én vagyok Heli. - motyogta szégyenlősen. A következő fél órában úgy pattogott a fiúk körül, mint a nikkelbolha. Először is leültette őket a karácsonyfa elé, fotózkodott velük, autogrammot kért és folyamatosan csacsogott, amit a fiúk szemlátomást nem bántak. Én csendben elosontam a kedvenc kanapémra, magamra húztam egy takarót és a gondolataimba mélyedtem. Semmi kedvem nem volt a jópofizáshoz, hiába volt karácsony. Éreztem, hogy valaki figyelt engem és mikor felnéztem, Louis kutató tekintetével találtam szemben magam. Mikor rápillantottam, elmosolyodott és felállt a helyéről. Felém indult, mire én ijedten összehúztam magam. Leült mellém és mosolyogva megszólalt:

- Szia! Én…

- Tudom!! Louis Tomlinson vagy! Ismerlek a húgom faláról…- „lőttem” le bunkón, mire nagy szemeket meresztett rám. Kissé elszégyelltem magam.

- Ez nem volt szép tőlem- húztam el a számat.

- Semmi baj. Nem szerethet mindenki minket. - majd fel akart állni, mire visszahúzta a kezénél fogva. Mikor hozzá értem, mintha áram szaladt volna végig a testemen. Azonnal elkaptam a kezem.

- Tényleg ne haragudj! Néha nagyon tapintatlan tudok lenni. - horgasztottam le a fejem.

- Jó, semmi baj!- emelte fel az államat. Valami megmozdult a bensőmben érintésétől. A gyomromban pillangók repkedtek és majdnem elolvadtam a felém irányuló gyönyörű kék tekintettől, de persze ezt nem mutattam.

- Beszélgessünk kicsit. – ajánlotta fel, miután elengedte az arcom. Kicsit csalódott voltam, hogy ilyen hamar véget ért a pillanat. Beszélgettünk mindenről. Családról, barátokról, az életünkről, vicces dolgokról. Idő közben rájöttem, hogy nem is különbözünk mi annyira.. Sőt! Sok mindenben nagyon is megegyezik a véleményünk. 

Észre sem vettük, hogy mennyire elrepült az idő. Kb. 2 óra traccsparti után Niall eltalálta, hogy énekelnek nekünk egy kicsit, így mi is csatlakoztunk a többiekhez. Miközben énekeltek, Louis végig engem nézett. Mintha kicsit csillogott volna a szeme, de lehet csak bebeszéltem magamnak. A banda a saját slágereiről áttért karácsonyi dalok kornyikálására. Eltorzított, vicces hangon énekelték pl: a „Let it snow-t”, amibe én és a húgom is bekapcsolódtunk. Nagyon sokat nevettünk együtt és hihetetlen, de összebarátkoztunk az öt idióta énekessel. Én egy idő után újra visszatértem a kanapéra, ahova követett Louis is. Észrevettem, hogy Harry sunyi mosollyal terelgeti ki a banda többi tagját húgommal együtt a nappaliból. Miután becsukódott az ajtó mögöttük, Louis megfogta a kezem, amitől a szívem gyorsabb tempóra kapcsolt.

- Ez mi volt?- kérdeztem felhúzott szemöldökkel.

- Harry szerintem azt szeretné, ha lenne alkalmam kettesben lenni veled. - válaszolta vállvonogatva. Még mindig nem értettem a dolgot.

- Miért is kéne nekünk kettesben lennünk?

- Ezért!- válaszolta, majd odahajolt hozzám és könnyed puszit nyomott az arcomra.

- Nagyon tetszel nekem…- vallotta be elpirulva. Én elmosolyodtam és viszonoztam az arcrapuszit.

- Bevallom, te is nekem…- most már az én arcom is vörösben pompázott. Louis felkapta a fejét és észveszejtően mosolygott. Újra közel hajolt hozzám úgy, hogy szinte már összeért az ajkunk, de nem csókolt meg. Csak várt, hogy mit reagálok közeledésére. Úgy éreztem, belehalok, ha nem csókolhatom meg. Magamat is meglepve megszüntettem a köztünk tátongó ürességet és ajkára helyeztem az enyémet. Csókja lassú, de szenvedélyes volt. Örömmámorba úsztam és pattogtak közöttünk azok a bizonyos képzeletbeli szikrák is. Mikor vége lett csókunknak, csak szégyenlősen mosolyogni tudtam. Louis arcomhoz emelte a kezét és gyengéden simította végig. Elvesztem szemei kékjében és csak arra tudtam gondolni:

Ez a legszebb karácsonyi ajándék, amit csak kaphattam az élettől.

~VÉGE~