"Zayn-nel már több mint 2 éve vagytok egy pár. Karácsonyeste van, kint szakad a hó, te az ablakban ülve kémleled a gyönyörű havas tájat. Egyszer csak Zayn lép eléd komoly arccal, amitől nagyon megijedsz.
-
Mi a baj?- kérdezed félve, majd nagyot nyelsz.
-
Beszélnünk kell… De előtte öltözz fel jó melegen, a ház
előtt várlak.
Semmit sem értesz az egészből, de azért magadra kapod a
csizmádat, kabátodat és a sáladat. Mire elkészülsz, Zayn a ház előtt vár rád.
Kimész hozzá és csak aggódó arccal meredsz rá. Borús gondolatok cikáznak
elmédben: Csak nehogy szakítani akarjon!
-
T/N. Már több mint 2 éve vagyunk együtt. Ez idő alatt
sokmindent átéltünk. De ez nem mehet tovább így!- fordult szembe veled.
Már könnyek csillognak a szemedben. Hirtelen féltérdre
ereszkedik eléd a hóban és egy bársonydobozkát vesz elő zsebéből.
-
Lennél a feleségem, életem szerelme?- kérdezte.
Nagy kő esett le a szívedről és a rémület helyét átveszi a
felhőtlen öröm. A könnyek kibuggyannak a szemeidből.
- Hát persze!- zokogod és miután az ujjadra húzza a
gyémántgyűrűt, a karjaiba veted magad és szenvedélyes csókban forrtok össze."
~VÉGE~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése